Itt és most

Majdnem egy éve nem írtam.

Vannak akik csak egy vagy néhány megállóra szállnak fel életünk vonatára. Vannak akikkel egy kocsiban utazunk és vannak akikkel egy fülkében . Vannak akik átszállnak másik vonatra de vannak akik mindig mellettünk foglalnak helyet, hogy együtt gyönyörködjünk az elhaladó táj szépségében és együtt várjuk hogy kisüssön újra a Nap egy esős időszak után. 

Készült megannyi finom étel és sok boldog örök pillanat. De mégis egy pillanat amikor éppen egy napsütéses hétvégén elindultunk Tatabányára és egyszercsak éreztem hogy émelygés, hányinger lesz úrrá rajtam. Csodálatos férjem még nevetve meg is jegyezte, félre álljak?- biztosan jön a következő baby. Elhesegettem akkor a gondolatot- de egy pillanatra megálltam a gondolkodásban. Két hét múlva húsvét és még annyi mindent kell csinálnom.Vegül a húsvét a napok számolásával és tesztek várakozásával telt.
Azt mondják a gyerekek tudják mikor kell megszületni. Így szeretettel várjuk.A következő kis Angyalkát. 🙏❤️