Egy hang a zongorán

Adós maradtam egy történettel íme

 2017.november.28-án 

Ahogy ültem a fekete íróasztalánál ès merengve fűztem a kristály golyó szemeket közè egy- egy darabos ásványt amit ajándèkba viszek majd dèlután. Lèlekben 2003 májusában jártam a hèv megállóban ahol utoljára voltunk kettesben. Ahol elhangzott az a mondat hogy engedjem el .... S bár aznap este mèg találkoztak a Thália színházban majd 2005 decemberèben a Semmelweis Egyetemen ès legutóbb 2009 ben egy futó gyors ölelèsre a metró megállóban. Szívem hevesen vert benn a mellkasomban , vajon megismer majd? Mit fog szólni hisz már nem vagyok olyan csinos mint azelőtt. Bár előző este befestettem a hajamat hogy legalább az legyen szèp ès csillogó. Ezeken vívódva magamban közben gyorsan jártak az újjaim ès elkèszülteka kristály ékszerek. Fekete ès szürke szivárványfènyű kristályok csak úgy ragyogtak a lámpa fènyènèl. Az órára pillantottam.

Mindjárt indulni kell! Nem illik elkèsni egy ilyen fontos esemènyről.

Kapkodva túrkáltam a szekrènyèben mit is vehetnék fel. - Mivel az idö már szaladt gyorsan a fekete szövetnadrág ès fekete blúz mellett döntöttem. Gyorsan kifestettem magam jó vastagra húzva a szemtust ha sírni kellene majd hamar abbahagyjam.

Elindultam ès ahogy vègig metrózotam a fèl városon csak az járt fejemben milyen lesz.

Megèrkeztem.

A bejáratnál elegáns üvegajtó. Az üvegajtó túloldalán pedig egy másik világ. Vettem egy mèly levegőt ès belèptem. Egy kis pultnál a bejárat mellett " Jó estét kívánok szabad lesz a nevèt? " - Kèrdezte egy fiatal női hang. " A kabátját a ruhatárba tudja tenni"

A ruhatárnál állva amíg vártam a sorszámra egy hang suhant el mellettem.

Ő az ! Villamcsapáskènt hasított elmémbe a felismerès. Megfordultam ès láttam amint becsukja maga mögött az ajtót. Tényleg Ő az !

Szívem mèg gyorsabban vert semmit sem változott az elmúlt 9 èvben! Állapítottam meg magában. Hacsak annyit nem hogy fèrfiasabban szèlesebb lett a háta.

Ahogy így merengve álltam az előtérben, körbe néztem, a szépen díszített asztalokon sütemények sorakoztak a pincérek italokat szolgáltak fel. De egy falat sem ment volna le. Csak vártam...

......ahogy várakoztam hogy történjen valami vagy legalább szóljanak , hogy kezdődik halk zongoraszó ütötte meg a fülem. Egészen halkan lehetett hallani az ismerős leütéseket. Mások meg sem hallották a zsibongó alapzajban .Nemsokára kezdődik ez annak a jele.

Majd egyszer csak nyílt a hátsó ajtó és kilépett rajta Ő! Farmer nadrágban , szürke hosszú kardigánban fekete felsővel és sportcipőben. Odament néhány emberhez köszönteni , majd néhány ember ment oda hozzá.

Vártam még mert úgy éreztem magam mint egy tini az első randin. Régen nem féltem ennyire megszólítani , régen olyan sokszor ültünk egymás mellett a padon az öltözőben olyan sokszor megosztottuk azt ami csak a lélek legbensőjében van..... .Majd amikor egy pillanatra szabad lett odaléptem Hozzá és megszólítottam.

Megfordult , meleg barna szemei sugároztak és nevemen szólított. - Olyan meleg érzés volt. Annyira hiányzott . Vagy talán csak túlságosan sokat dolgoztam a szállodában és az irodaházban és túl sok volt a veszteség amiket szavakkal nem lehet leírni egy magzat aki épp bennem lüktetett és az egyik nap még érzed a szíved alatt a másik nap meg elborít a vér és a fájdalmat már nem is érzed amikor rájössz hogy már nincs ott. Napokig bőgtem , talán az összes könnyemet kisírtam miatta. Minden eszembe jutott hogy miért történik ilyen? Isten ad és elvesz. Azóta keresem a választ , bár sokan mondták hogy nem érdemes . Akik nem élték át nem tudják hogy mennyire érdemes és fontosak a válaszok. Csodásan mosolygott és meleg tekintete mint mindig oly megnyugtató volt.

-Megismert - gondoltam magamban és szívem csordultig telt szeretettel és valami mással is...

" De jó hogy itt!- vagy csengett a fülemben mélyen zúgó hangja. Majd megölelt és hosszú ölelése erős és gyengéd volt egyszerre. Abban a pillanatban kislányból nővé változtam ő is magához szorított és két pillanatnál tovább tartott a meleg és puha ölelés ami tele volt erővel. Abban a két pillanatban begyógyultak az elmúlt 9 év sebei és harcai és abban a két pillanatban úgy éreztem vissza kaptam valamit amit élet kedvnek hívunk sokan.

Amikor elengedtük egymást mosoly kíséretében - mindketten mosolyogtunk- és mondtam hogy hoztam egy kis ajándékot , közben elővettem a táskámból egy nagy borítékot.- Ő őszintén meglepődött - "ajándékot nekem?" - kérdezte miközben mindkét kezével a szívére tette a kezét - és ekkor én odaadtam az ajándékot amit készítettem és boldog voltam.

Még egyszer utoljára egy gyors ölelés és puszi mindkét arcunkra .

Aztán szóltak hogy kezdődik a rendezvény és a kedves vendégek fáradjanak le a terembe.

A színpadon ott állt a zongora és már más nem is volt olyan fontos körülöttem

csak az a bizonyos hang a zongorán.

Elkezdődött s némi bevezető után felkonferálták Öt aki ma már világhírű zongoraművész de az én szívemben örökre csak Ő marad.

" Kérlek fáradj fel a színpadra hangzott a mikrofonba"

Fellépett , majd leült a zongorához , kezeit felemelte a fejét lehajtotta és lassan a billentyűkre tette a kezét. Azután lassan elkezdett játszani. Ismerősek voltak a hangok hisz sok-sok évig minden nap hallottam Öt játszani és oly nagyon hiányoztak ezek a békét és megnyugvást adó hangok a zongorán amit senki más nem tud úgy játszani . Ismertem a mozdulatait és ismertem minden egyes leütött hangot a zongorán és újra elvarázsolt.

Ez az a varázslat amire szükségem volt és és van most csordultig telt vele.

Elengedtem és elfogadtam hogy egyszer majd találkozunk még , mert sokkal több mint egy hang a zongorán.

Akkor és most

Az első találkozásunk 2000 januárjában. Hideg téli reggel volt és akkor még viselnem kellett a Chenau fűzőt amit elvesztettem 2004-ben egyik gyors költözéskor. Nagyon nagy segítség volt és az a három hét a honvéd kórházban 1999-szepetemberében amíg teljesen magatehetetlen voltam amikor elkészült a Chenau fűző és rám adták igazi megváltás volt hogy felülhettem. Később még vissza térek erre az időszakra mert akkor még nem tudtam de valóban lezárult egy szakasz fájdalmakkal teli , hogy helyet készítsen egy újnak.

Annak az új varázslatos néhány évnek amit az ezred forduló akkor nekünk minden misztikumával együtt elhozott. Rengeteg kampányoló és szórólapozó volt akkoriban az aluljárókban . Mindenki készült már akkor a nagy 2012-re. Persze volt aki másra készült.