Lehetne újra február...

Tegnap délután majd megszakadt a szívem, ahogy hazafelé láttam az arcán a sok kérdést és éreztem,hogy lelke eltávolodik.

Úgy éreztem talán haragszik is hogy felmondtam,látszólag semmiségért.

Pedig már az első héten szenvedtem. Valamiért minden nap le voltam szólva. Nincsen rendszer és összetartás. 
Minden nap csak  Miatta tartottam ki. Megérinti az egész lényem úgy hogy hozzám sem ér. Amikor nap nap után látom a raktár másik végében és nem mehetek oda hozzá , nem érinthetem meg. Várok Rá egész nap és vágyom rá minden percben.
Amikor este megérintett azonnal eltűnt a világ , szerettem volna kinyújtani a pillanatokat az örökkévalóságig.  
Reggel 4-kor pedig ismét fájt a szívem hiszen nem tudott aludni és nagyon fáradt volt. Miattam ?

Mit tettem rosszul?

Semmi sem véletlenül történik de most megint nehéz kicsit. 
Az elmúlt másfél hónap alatt nem volt időm semmire sem. 

A lehetőség kapuja kinyílik ott és akkor amikor szükség van rá!
Ahol a vágy ott az akarat.

Egyetlen vágyam Vele lenni. Ő a Szerelmem,  aki a férjem, aki erőt ad a holnaphoz, Ő minden álmom ,  minden eddigi összes. 
Ma kisütni látszik a nap. 

Két remek állásról is vissza hívtak. 

Minden időben, hiszen mindennek rendelt ideje van.