SBO őrzőbe 

Egy élmennyel lettem gazdagabb

 Szóval gyalog mentünk. Pont azért akartam gyalog menni hogy lássák a bénulásom. Mite oda értünk valóban már jelentkezett a bal oldali bénulásom, elviselhetetlenül fájt is. Csak a férjembe kapaszkodva tudtam menni. De őt nem engedték be. Hivatkoztak hogy látogatási tilalom

Elöször is a betegfelvételnél az asszisztens nemhogy nem értette de leírni sem tudta mi a problémám annak ellenére hogy látta hogy nem tudok menni. Így csak annyit írt rá hogy régi csigolyatörés. Leültettek a váróban egy olyan padra ami ek nem volt háttámlaja nem tudtam hatra dőlni, alig bírtam tartani magam és alig kaptam levegőt a fájdalomtól és a görnyedő testtartástól. Majd nagyjából fél óra múlva hallottam a nevem. De mivel nem tudtam felállni és sehol nem volt a közelben sem orvos sem nővér egy másik várakozó beteg segített felállni és már derékszögbe hajlott háttal a bal lábam teljesen csak húztam magam után, minden egyes sántikáló lépésnél iszonyat fájdalom nyilalt a gerincembe. Mire elértem a legközelebbi vizsgaló szobát sehol nem volt senki nemhogy aki szólított. A szembe lévő vizsgalóban voltak többen is, amikor szóltam hogy engem hívtak de nem tudom hogy hova kell mennem egy orvos végre észrevette hogy nem bírok menni és bekísért. Le ültetett egy olyan beteg vizsgaló ágyra ami teljesen meg volt döntve nem tudtam leülni, majd próbált hátra dönteni, az orvos de ekkor már kiabáltam a fájdalomtól. Ráeszmélt hogy valóban fáj a hátam így székre ültetett. Majd hozott egy papírt és tollat hogy felírja mi a panasz. Elmondtam hogy 1999-ben egy balesetben kompressziós gerinc törésem th12 szakaszon. Azóta nem műtötték csak gipszágy volt és most egy hete rosszabb lett nem használtak a fájdalomcsillapítok a Tramadol és az Apranax sem estére lebénult a bal lábam. A válasza erre az volt hogy ő nem tudja megkérdezi a műszakvezető orvost.
Visszajött néhany perc múlva egy hordággyal és két betegszállítóval,mondták hogy feküdjek fel az ágyra. Nem tudom hogy valóban komolyan godolták e higy egyedül képes vagyok rá vagy csak egy teszt volt hogy kamuzok e a fájdalmakról. Természetesen a lábam se tudtam feltenni a hordágyra így közölték hogy segítenek. Így megfogtak ketten az egyik a lábam a másik a hátamon átnyúlt és az egyik a lábamat a másik a felső testemet húzta fel a szamomra elég magas hordágyra én meg ordítottam a fájdalomtól, még a könnyeim is folytak.
A hordágy ami mint később kiderült számomra egy oszályon is használt ágy volt. Ez egy modern kivitelezés puha matracos és nem túl nagy könnyen guritható. De nem tettek rám se körém semmit. Betoltak a sbo őrzőbe . A főnővér kinézetű szigorú tekintetű hölgy mondta hogy a beteg alá azonnal tegyenek lepedőt mert az ő osztályán lepedő nélkül nem fekhet beteg. Ez már nem volt olyan fájdalmas. Az ápoló megkért hogy forduljak az oldalamra amíg alám teszi a lepedőt. Majd fél órát pácolódtam és varakoztam mert nem tudták hogy mi legyen velem, hogy ki vizsgaljon meg és hogy milyen orvost is kellene hívni.
Tologattak mint egy tárgyat, igen. Majdnem egy órán keresztül tanakodtak hogy ki is fog megvizsgálni. Aztán jött egy belgyógyász , fiatal rezidens orvos. Jegyzet füzettel és tollal. Felírt mindent. Mindent újra elmondtam , majd mondtam hogy fönn van az eeszt-ben. Azt válaszolta hogy azt szeretné hogy saját szavaimmal mondjam, kíváncsi hogy tisztában vagyok e vele hogy mi történt eddig . Onnan tudtam hogy belgyógyász, mert a hasamat kezdte el megnyomogatni, majd a lábam a gerincemet nem akarta megnézni csak meghallgatta a szokásos tüdő hangokat. Vagy úgy tett csak hiszen ruhán keresztül szerintem nem hallani a tüdőt rendesen. .iután felírt mindent és látszólag megvizsgált elment tanakodni a többi orvossal. Közben a nővérek kötelező protokoll keretében vért vettek labor vizsgálathoz, bekötöttek egy branült, és monitorra tettek nézték a szaturációt a vérnyomást. Újabb fél óra tanácskozás után mondta az orvos hogy kössenek be 1000mg paracetamolt infúzióba. Majd éppen műszakváltás volt így újabb egy óra várakozás amíg végig néztem a műszak átadást és átvételt, közben hoztak két idős nénit. Másfél óra múlva közölte egy másik orvos hogy hívnak egy neurológust. Újabb egy óra várakozás, amíg a neurológus megérkezett. Totál hülyének nézett. Kérdezgetett hogy mióta vannak fájdalmaim, mióta érzem a bal oldali zsibbadást. Majd el.ondtam hogy pontosan tudom hogy a kompressziós gerinc törésem th12 L1 szakaszon van és a kompresszió során a csigolyában futó 12 pár idegszalak össze nyomódtak már nem közvetítik úgy a neuronok az agynak az információkat. Erre a kövesse az újjamat és a hányat mutatok a perifériás részen bohóckodás következett. Majd közölte hogy itt a sűrgősségin csak röntgent tudnak csinálni hogy van e friss elváltozás.
A röntgen az eeszt szerint pontosan 20óra 29perckor történt. Mivel lefolyt már az 1000mg paracetamol és vártam is egy újabb órát mire jött a betegszállító egy kerekesszékkel. Doktornővel egyeztettem hogy szerinte menni fog a felkelés hiszen már biztosan hatott az infúzió. Rábolintottam hiszen innentől kezdve csak haza akartam menni. Így óvatosan felkeltem és beültem a kerekesszékbe. Eltoltak a röntgenbe, ott kiszálltam lefeküdtem a röntgen asztalra. Megcsinálták a felvételt, majd vissza ültem vissza toltak és vissza feküdtem az ágyra. Fél óra múlva felpörögtek az események hozott a mentő két hányós és szédülös beteget akiket mindenképpen le kellett fektetni, de nem volt szabad ágy. Itt már tudtam hogy az lesz a protokoll hogy haza engednek. Hiszen a két idős nénit nem fogják mozgatni. Így hallottam a betegirányító nem éppen halkra sikeredett mondatát a többi nővérnek. Az egyes ágyon lévő beteget ki ültetjük, nem olyan súlyos mint a hányós egy hete szédülő beteg aki szemmel láthatóan valóban rosszul érezte magát a hanyó zacskót szorongatta maga előtt. Így felkeltem kikísértek a váróba egy szerencsére háttámlás ülésre. Ezután újabb egy óra ücsörgés után közölték higy a röntgen lelet szerint nincs friss törés a neurológus szerint ez krónikus fájdalom amit az sbo-n nem tudnak kezelni. Búcsúzoúl kaptam még 75 mg diclofenacot
Megkaptam a zárójelentést a férjem kinn várt és indultunk haza. Mivel hazudtam hogy használt valamit a 1000mg paracetamol hogy haza mehessek minél hamarabb de valójában nem használt. Csak ugye a több órás fekvés miatt már tudtam menni. De a metróig mire elértünk ismét nagyon fájt már. Így az első Burger Kingbe ettünk egy menüt mert majd éhen haltam. Egész idő alatt nem ettem és nem ittam. Valanint a hamburger után bevettem 300mg Tramadolt így el tudtam menni az éjszakai járatig metróval majd haza. Otthon bevettem 550mg Apranaxot így tudtam aludni éjjel. Most viszont álmos vagyok a tegnapi 2575mg gyógyszer miatt.