Részletes kitérők ... Azon kevés leírások amiket leírtam és meg is maradtak

Ami számodra a valóság azt hiszed , de az igazság attól még lehet más és függetlenül létezik. Ezt tapasztalatból tudom és állítom a hasonló mindig megtalálja a párját

Régen is része voltam sok csatának hogy miért sose kérdeztem , valahol tudtam ha itt az idő a válaszok is megérkeznek. Sajnos vagy nem a valós mostani életemben is többször kellett használnom a harcművészetek előnyeit mint azt az elveim engednék.Nem szeretek harcolni, akkor miért nekem kell? Sokszor teszem fel a kérdést egy ilyen éjjeli harcoskodás után. (bizonyára nem véletlen hogy megtanultam néhány stílust és kardforgatást de attól még nem kell azzá válnom...) Reggel egy sebhellyel az oldalamon ébredtem.Nem nagy mondhatni aprócska seb mégis érzem a szoborember fogását az oldalamban és a villámcsapás erejét amit ujjaiból küldött.

Nem tudom hogyan és miképp csöppentem ebbe a világba teljesen elvesztettem az idő és tér érzékemet. Éjjel beteg volt a kisfiam fejét fájlalta és láza is volt őt borogattam.

Aztán amikor elaludt a kis szentem én is mély álmodásba zuhantam.

Egy kő erődítménybe voltam ahol többen szólongattak hogy miért vártam eddig most kell kitörnünk innen. Fiatalok maroknyi csoportja . látók akik nem harcoltak de elszánták

magukat és rám vártak. Vezessem őket a kijárathoz.Aztán elindultunk átmásztunk a szobákon és az lépcsőkön egy hatalmas aulába érve , de lépcső csak fölfelé volt . A legvégén egy olyan térre értünk ami nagyon hasonlatos volt a hősök teréhez csak épp nagyon olimposzi kinézete volt a hegyek láttán. Három négy méteres óriási szobrok álltak az ókori formájú oszlopokkal elválasztott téren körbe. Az egyik nagyon hasonlított Abraham Lincolnra.A többi is vezérekre hasonlított de mivel épp azzal voltam elfoglalva hogy mikor egy alacsony ember latin szavakat kántálva életre hívta a szobrokat , mentsem a többieket. villámok cikáztak az elsötétült égbolton és amikor lecsaptak a szobrokra azok megmozdultak. Erős kőmarkukkal el akartak kapni minket de emlékeztem egy mesére hogy az agyagbábuk azért üresek belül mert nincs szívük és nem éreznek.Ekkor kiabáltam mindenkinek hogy törjétek szét őket mert belül üresek.

Sikerült is mindegyiket széttörni és a többiek biztonságban lejutottak a hegyről csak épp az Ab Lincoln forma nyúlt felém és kő ujjából villám lövellt ki pont az oldalam felé amikor egy pillanatra elért.Aztán hallottam az Angyalok hangját ugorjak,majd ők szállnak velem.Ugortam még hallottam Lincoln szobrot térdre esni de már abban a pillanatban megint a kisfiam mellett voltam és reggel volt teljesen világos. Azt hiszem fél hét körül járt.

2012. 10. 08

Két hónapja jártam egy helyen , fénylény vezetőm Aureliel néven mutatkozott be

azt mondta kevés az időnk az én kifinomult érzékeimre van szükségük

Délután érkeztem a világba , mert megkérdeztem hol vagyunk de a válasz annyi volt csupán régen sok napunk volt.

Szóval naplemente előtt kicsivel érkeztem kézen fogott és azt mondta siessünk nyárias ruhám

nem sokáig lesz elég.Egy iskola utcán haladtunk végig az ablakokból mosolygós tizenéves diákok

integettek és vezetőmet a jelek szerint jól ismerték.

Meleg volt és ahogy kifordultunk az iskola utcából egy síkság terül elénk majd homokos széles út szelte ketté

a másik oldalán egy étterem állt pihenő felirattal . Meg is kérdezte vezetőm nem vagyok e éhes.

Nem voltam és ez esetben belém karolt és gyors léptekkel haladtunk a síkság másik oldala felé.

Közeledett a naplemente és vezetőm elmondta szükség lesz sapkára . Kezdett lebukni a hegyoldal mögé a Nap és kezdett

hideg lenni. Vezetőm kivett a táskájából egy szörmés sapkát és a fejemre tette.Lement a Nap és a következő

pillanatban elkezdett szállingózni a hó.Fájdalmas tekintete elmondta hogy egy ideje havazik minden naplemente után egészen

reggel napkeltéig.Elértük a síkság másik oldalát. Egy sárga színű fémből készült kör alakú géphez értünk.

Vezetőm elmondta már nem működik mert az emberek nem érzik a hangját és ezért havazik.

Kör alakú volt a közepén egy kis kör amibe egy gömb illik és a közepétől lefelé is és fölfelé is spirálok futnak körbe.

Finom megmunkálás volt tökéletesen simák voltak a szélei. A mélyedésekbe pont belefért a tenyerem és mikor végig húztam

lágyan csengett.A spirálok barázdái belülről kifelé magasabbak voltak.Ahogy fújt a szél lassan forgott és ének hangot

játszott.Vezetőm azt mondta már senki sem hallja és nem beszél hozzá.Közel léptem és lágyan a tetejére fújtam , hideg volt már kinn a számból a kijövő levegő meleg volt és a fém felületen nem látszott semmi.Majd végig simítottam a szélét és megint fújtam , gondolatban megkérdeztem mit tudok segíteni.Aztán elkezdett forogni, a hópelyhek amik ráestek táncoltak fölötte és ahogy a szél fújt gyönyörű dallamot játszott. Azt énekelte hogy hiányzik egy darabja és vigyem el neki,mert én tudom a helyet ahol rátalálok.Megkérdezem hol keressem.A válasz az volt a szívem útján.

Ezután elhallgatott és nem forgott . Vissza kellett jönnöm.

2012. 10. 07

2015.július .25.  a jövő

Hogyan is lehet leírni hova is csöppentem. Lakóhely volt félkör alakban egy sárga színű föld amin jártunk a félköríves nehyedben kör alapú épületek amik fényesek voltak kívülről és átlátszó de nem lehetett belsejébe látni

A belsejében található helyiségek minden lakrészben ugyanúgy volt elrendezve de mégis mikor beléptünk megváltozott aképp ahogyan szerettük volna hogy jó érzéssel töltsön el

A fal színe a bútorok alakja az illat is olyan volt amire gondoltam és még a szellő is érezhető volt. Ezek nem voltak egyéni tulajdonok de mindenkinek volt egy kártyája ami megmutatta melyik ilyen lakás szabad és a kártyával lehetett állítani mennyi időt kívánok ott tölteni így aki kívül elment a folyosón az ajtó előtt az látta hogy mondjuk 2 hónapig foglalt az a lakás

Volt az asztalon egy tablet kinézetű eszköz ami azonnal bekapcsolódott ha valami koszt vagy szennyeződést érzékelt és mint a mai szkennel végig szkennelt és közben kitisztult minden

Valamint minden ágy mellett volt egy üveg edény arany színű és ezüst színű kapszulákkal amolyan vitaminként szedtünk belőle minden nap.